Múlt úr és Jelen úr

2009 október 13. | Szerző: Joyo |

 Bocsánat, hogy nem jelentkeztem. Mostanában nem nagyon volt időm az álmodozásra, tervezgetésre, legalább is úgy, hogy mindezt virtuális papírra is vethessem. Mindennek az oka, a munkám, jobban mondva, sokkal inkább az átképzésem, hogy végezni tudjam a munkámat. És ez a tanulmány ismét távol tart a páromtól. Ilyenkor nem vagyok túl jól. Furcse, de Ő olyan nekem, akár egy akkumlátor, egy katalizátor. Ha mellettem van, egyszerre összeszedem magam, jobban vagyok, feltöltödöm energiával. Lehet, hogy mindenkire ilyen hatással van a saját párja, fogalmam sincs. Én minden esetre úgy érzem, hogy ráleltem a másik felemre. Oké, oké, ez már túl ömlengős. De egyszerűe így van.

A mai napon kezembe került egy régebbi naplóm. 2005ből. Abban az időben még kézzel írtam kis füzetekbe, felsorszámoztam és dátumoztam őket. Ez a “kötet” éppen abból az időszakból való, amikor megkezdődött életem első komoly kapcsolata. Aki olvassa a naplómat, ami a “Nőiességem felkutatása” címen fut, tudhatja, hogy Géről van szó. Arról az emberről, aki miatt a későbbiekben az internetes naplóm elindult, miután elhagyott. Furcsa visszaolvasni négy év távlatából (te jó ég, már négy év?)! Mennyire gyermekien naív voltam és tapasztalatlan. Megszédített a tény, hogy egy 9 évvel idősebb férfi vágyik rám. Ez melyik 19 éves lányt ne zavart volna össze? Az átolvasott bejegyzések sora mind arról árulkodnak, hogy mennyire, tökéletesen, naívan beleszerettem Gébe. Első komoly udvarló, első szexuális kapcsolat, első komoly tervek az életről. Csupa rózsaszín lányregény! (Fura, mert a naplóm is rózsaszín volt akkortájt!). Akkor keztem el először azt tervezgetni, hogy férjhez megyek. Méghozzá Géhez. Korai lett volna, bár öt, azaz öt hónap után megegyeztünk leendő gyermekeink nevében. Ő is szerelmes volt, a leírt sorokból tisztán kivehető. De egészewn másként mint Zsolti. Ő birtokolni akart, csak is a magának tudni. Zsolti annak örvend, hogy egyáltalán létezem.

-Veled szeretném leélni az éetemet.

-Tőled szeretnék gyerekeket.

-Feleségül foglak venni.

Ismerős? Komoly kijelntések. De mennyire lehet komolyanvenni őket egy 28 29éves férfi szájából, főként a kapcsolat első félévében? Mint kiderült, egyáltalán nem lehet komolyan venni. Álmodozni jó volt, de az ember lánya minél jobban beleringatja magát ebbe az álomba, annál durvábban fog földetérni a valóságban. Másfél évvel a kapcsolatunk kezdet után, Gé távozott. Másik nő miatt. Mára már tudom, hogy kiszeretett belőlem, és nem kínozni akart, egyszerűen félt megmondani. Inkább úgy intézte, hogy én adjak okot a szakításra. Ami hellyel-közzel meg is valósult.

Azóta érettebb lettem. Legalább is úgy érzem és mások is azt mondják. Olykor elgondolkodom mennyire merjem komolyan venni Zsolti terveit. Igaz, hogy merőben más, mint Gé. Ég és föld a két férfi. Zsolti rám tette három hónapja a foglalót, és ahogy a szavaiból kivettem, készül a hivatalos lánykérésre. Olvasva a szavak mögött, egy jeles napon teszi meg. Már csak az a kérdés mikor kerül kezembe a végleges gyűrű. Tavasszal összeköltözünk.

Bízom benne, mert a szemei szerelemben úsznak, ha rámnéz, és hiába közeledünk a kritikus másfél évhez, még mindig boldog vagyok ebben a kapcsolatban. Nem akarok menekülni. Egyszerűen a részévé szeretnék válni. A másik fele szeretnék lenni. Nincs szükségem nagy házra, márkás, drága autóra, luxusvillára, panorámás lakásra. Csak szeretnék vele lenni. Hozzá szeretnék menni feleségül! Nekem ez bőven elég.