Múlt úr és Jelen úr
2009 október 13. | Szerző: Joyo
Bocsánat, hogy nem jelentkeztem. Mostanában nem nagyon volt időm az álmodozásra, tervezgetésre, legalább is úgy, hogy mindezt virtuális papírra is 
vethessem. Mindennek az oka, a munkám, jobban mondva, sokkal inkább az átképzésem, hogy végezni tudjam a munkámat. És ez a tanulmány ismét távol tart a páromtól. Ilyenkor nem vagyok túl jól. Furcse, de Ő olyan nekem, akár egy akkumlátor, egy katalizátor. Ha mellettem van, egyszerre összeszedem magam, jobban vagyok, feltöltödöm energiával. Lehet, hogy mindenkire ilyen hatással van a saját párja, fogalmam sincs. Én minden esetre úgy érzem, hogy ráleltem a másik felemre. Oké, oké, ez már túl ömlengős. De egyszerűe így van.
A mai napon kezembe került egy régebbi naplóm. 2005ből. Abban az időben még kézzel írtam kis füzetekbe, felsorszámoztam és dátumoztam őket. Ez a “kötet” éppen abból az időszakból való, amikor megkezdődött életem első komoly kapcsolata. Aki olvassa a naplómat, ami a “Nőiességem felkutatása” címen fut, tudhatja, hogy Géről van szó. Arról az emberről, aki miatt a későbbiekben az internetes naplóm elindult, miután elhagyott. Furcsa visszaolvasni négy év távlatából (te jó ég, már négy év?)! Mennyire gyermekien naív voltam és tapasztalatlan. Megszédített a tény, hogy egy 9 évvel idősebb férfi vágyik rám. Ez melyik 19 éves lányt ne zavart volna össze? Az átolvasott bejegyzések sora mind arról árulkodnak, hogy mennyire, tökéletesen, naívan beleszerettem Gébe. Első komoly udvarló, első szexuális kapcsolat, első komoly tervek az életről. Csupa rózsaszín lányregény! (Fura, mert a naplóm is rózsaszín volt akkortájt!). Akkor keztem el először azt tervezgetni, hogy férjhez megyek. Méghozzá Géhez. Korai lett volna, bár öt, azaz öt hónap után megegyeztünk leendő gyermekeink nevében. Ő is szerelmes volt, a leírt sorokból tisztán kivehető. De egészewn másként mint Zsolti. Ő birtokolni akart, csak is a magának tudni. Zsolti annak örvend, hogy egyáltalán létezem.
-Veled szeretném leélni az éetemet.
-Tőled szeretnék gyerekeket.
-Feleségül foglak venni.
Ismerős? Komoly kijelntések. De mennyire lehet komolyanvenni őket egy 28 29éves férfi szájából, főként a kapcsolat első félévében? Mint kiderült, egyáltalán nem lehet komolyan venni. Álmodozni jó volt, de az ember lánya minél jobban beleringatja magát ebbe az álomba, annál durvábban fog földetérni a valóságban. Másfél évvel a kapcsolatunk kezdet után, Gé távozott. Másik nő miatt. Mára már tudom, hogy kiszeretett belőlem, és nem kínozni akart, egyszerűen félt megmondani. Inkább úgy intézte, hogy én adjak okot a szakításra. Ami hellyel-közzel meg is valósult.
Azóta érettebb lettem. Legalább is úgy érzem és mások is azt mondják. Olykor elgondolkodom mennyire merjem komolyan venni Zsolti terveit. Igaz, hogy merőben más, mint Gé. Ég és föld a két férfi. Zsolti rám tette három hónapja a foglalót, és ahogy a szavaiból kivettem, készül a hivatalos lánykérésre. Olvasva a szavak mögött, egy jeles napon teszi meg. Már csak az a kérdés mikor kerül kezembe a végleges gyűrű. Tavasszal összeköltözünk.
Bízom benne, mert a szemei szerelemben úsznak, ha rámnéz, és hiába közeledünk a kritikus másfél évhez, még mindig boldog vagyok ebben a kapcsolatban. Nem akarok menekülni. Egyszerűen a részévé szeretnék válni. A másik fele szeretnék lenni. Nincs szükségem nagy házra, márkás, drága autóra, luxusvillára, panorámás lakásra. Csak szeretnék vele lenni. Hozzá szeretnék menni feleségül! Nekem ez bőven elég.
Ó….az a távolság
2009 október 9. | Szerző: Joyo
Pár napja távol vagyunk egymástól. Képzésen vagyok Budapesten, már három napja, de a mai napon vére haza utazom. már nagyon várom. Hiányzik. Szeretném megölelni, megcsókolni, érezni az illatát. És igazából érezni magamon, magamban.
A mai napom örömhírt kaptam tőle. Egyik barátunknak tegnap megszületett a kislánya, Regina, 3350 grammal. Már fényképeket is láttam róla. Gyönyörű 🙂
Holnap meglátogatjuk őket a kórházban.
Ilyenkor érzem azt, hogy én is mennyire szeretnék gyereket. Főként, ha az apjára fog hasonlítani. Szőke, világos szemű baba. Persze Ő azt szeretné, ha rám hasonlítana. Így érdekes lesz kielégíteni mind a kettőnk igényét.
De holnap babázunk…..este pedig tervezünk! :-p
Hiányoságo pótlása
2009 október 6. | Szerző: Joyo
A tegnapi nap a tervezgetés jegyében telt a számítógép előtt ülve. Találtam egy remek oldalt az interneten, ahol minden szükséges segédanyag össze van gyűjt, amire 
egy jegyespárnak szüksége lehet.
Ez az oldal a www.freeweb.hu/lakodalom/pg124.html URL címen található, és ahonnan a szerkesztő utólagos engedelmével hasznosítok dolgokat, a pontos forrást mindig feltüntetve!
Tehát ez az oldalt nézegettem. Rákattintottam a Római Katolikus esküvő szertartásmenetére, melynél a bevezető gondolatoknál megemlítették a 6 hónapnál nem régebbi keresztleveleket. Nos… mi már itt akadályba ütközünk, ugyan is a párom meg sincsen keresztelve. Illetve a bérmálkozásról szóló bizonyítvány, amellyel se ő, se én nem rendelkezem.
Megoldást kell találnunk. Ugyan is, ha valakinek minden hiányzik, de katolikus, vagy evangélikus esküvőt szeretne, annak minimum egy évvel korábban már be kell járnia hittanoktatásra.
Hallottunk olyan városi legendákat, hogy van olyan templom, ahol meg sem kérdezik milyen felekezetű vagy, meg vagy-e keresztelve, össze adnak. Rá kellene bukkanni erre a templomra és a lelkészre, aki mindezt vállalja. De van egy olyan sanda gyanúm, hogy mindez nem a Szent Orsolya templom lesz. Legnagyobb bánatomra.
Miért olyan fontos az elsőáldozás és a bérmálkozás ahhoz, hogy Isten előtt örök hűséget fogadjunk? Sosem értettem.
Megnézegettük a bevonulás esetleges változatait. Valahol ez a megoldás tetszett:
* võlegény az édesanyjával
* örömanya a võlegény apjával
* tanúk
* virágszórók
* koszorúslányok
* menyasszony az örömapával
Találtunk egy árlistát is, amely a minimumtól, a várható maximumig feltünteti, hogy mennyibe kerül az öltözködés, a kétféle szertartás, a lakodalom, a zenekar, a meghívók…stb.
Kicsit álmodoztunk összebújva.
-Néha nem érzed úgy, hogy túlzásba viszem? – kérdeztem tőle.
Csak rám mosolygott, hihetetlenül világos zöld szemei csillogtak.
-Nem. Tudom, jól, hogy egy lány szinte egész életében az esküvője naprára készül ameddig el nem érkezik a nagy nap. Ezt látom rajtad, és örömöm lelem benne.
Örültem, hogy így gondolja. Bár olykor még soknak érze magam ebbő a szempontból. Ha valami érdekel, és csinálom, azt bizony nagy szenvedéllyel tudom csinálni. Így a menyegző szervezést és az otthonunk arculatának megtervetését is. Tegnap színpalettákat bújtam az interneten, amikor éppen nem volt vevő az üzletben. Még mndig a tojás és a napsárga tetszik a legjobban. De a mohazöld is imponál. Majd szerzünk rendes színpalettát és odapróbálgatjuk a különböző helyiségek falaihoz! 🙂
Teljesen felpörögtem.
Legyen mindenkinek csodálatosan szép napja!
Templomok és anyósok
2009 október 5. | Szerző: Joyo
A tegnapi nap tulajdonképpen szépen telt, a gyűrű-sokk kivételével. Körbejártuk a templomokat, elképzelve, hogy melyik volna ideális a számunkra. Szeretnénk 
templomi szertartást. Én legalább is szeretnék. Igaz, hogy csupán megkeresztelve vagyok, a párom pedig “pogány”, de valahol egy nagyon jó érzés bevonulni a templomba a násznép előtt, s szó szeint összekötni az életemet azzal a férfival, akit a világon mindennél jobban szeretek. Hiszen a pap, szó szerinti szerelmi kötést hajt végre a kölcsönös fogadalommal, és azzal, hogy a sállal összeköti a jegyespár kezeit, azt jelezvén, hogy Ők mostantól egyek és szétszakíthatatlanok. “Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza!” Ha jobba belegondolunk, maga a szöveg gyönyörű. A környezet, és a szándék szintén. Az embereknek csupán azért van iszonyuk ettől az egésztől, amit a papok köré vegyítenek:
-Mise
-Persely körbejáratása
-100. 000 Ft feletti összeg kifizetése
-Külön pénz a szertartsát végző papnak….
….hujujjuj! Az ember kétszer is meggondolja!
Több gyönyörű templomot is szemügyre vettük. De igazából egy nyerte el a tetszésemet, az is valami isteni jel miatt. A Főtér közelében álló Orsolya templom. Kicsi, kedves, szolid díszítésű. Összesen ha huszan elférnek bent. Két padsor található benne, középen bordó szőnyeggel.
Szeretném, ha hagyományosan, az édesapám vezetne az oltárhoz, és ott átadna a páromnak, mintegy jelképesen is férjhez adva hozzá. 
Eléggé belejöttünk már a tervezgetésbe. Szüleim is beszálltak, és templomokat ajálgattak, elvégre szinte az összesen díszítették már esküvő céljából. Nekem valahogy még is az orsolyatéri a szimpatikus. Talán attól a lila villanástól, amit odabent láttam. A többiből, ahol jártunk, pedig hiányzott. A lila fény ugyan is isteni jelenlét. Ha az szép ibolya színű. De ebbe most ne merüljünk bele. Aki fogalkozik hasonlókkal, úgy is tudja miről beszélek.
Az esti fagyizás során expáron édesannyával futottam össze. Rendben, az túlzás, hogy összefutottam, de ugyan ott fagyiztak a húgával és a sógorával, ahol mi. Nyílván észrevett bennünket, a sógora minden bizonnyal, hiszen mikor odafordultam, összenéztünk. A szakítást követő három és fél év leforgása alatt, Irénnel talán kétszer vagy háromszor találkoztam, abból pedig csupán egyszer köszönt rám, akkor is zavartan. A tegnapi találkozás után kicsit összezavarodtam, de hamar elmúlt a hatás. Olykor előfordul.
Este pedig kikészített az egyetlen olyan ember, akitől minden házasulandó tart általában, a saját anyósjelöltem. Nem akarok belemnni, hogy konkrétan mi, de valami nagyon nem oké ezzel az asszonnyal. Ez van. Volt már hasonló tapasztalatom. Végül is minden anya félti a saját fiát, és kétszer is meggondolja kit enged közel hozzá. De belőle zsigerből jön, és mindenki iránt. Ez van. Nem kell nekem feltétlenül tartani vele a 
napi kapcsolatot. Miután elköltöztünk lesz páromnak egy két vérremenő küzdelme az édesanyjával, de talán hamar megbékél a helyzettel, hogy nem ugraszthatja nap mint nap a fiát apró-cseprő dolgokért. El tudja látni magát.
Én a tegnapi után még is úgy érzem, hogy egy jódarabig nem szeretnék találkozni vele. Se felmenni abba a lakásba.Tegnap este szó szerint rosszul lettem a néni közelében attól, ami áradt belőle, és szabályosan kimenekültem a lakásból levegő után kapkodva a légszomjtól! Istenem segíts, hogy jó irányba változzon! Különben nem merném hozzá elvinni a leendő unokáit.
Horribilis árak
2009 október 4. | Szerző: Joyo
Sikerült ledöbbennünk! Ma is sétáltunk a Várkerületen. Elnéztük az árcédulákat! 
Elég rendesen. Enyhe túlzás volt, hogy azt állítottam egy gyűrű 30. 000 Ft alatt nem áll meg. Az még hagyján. Ahogy ott álltunk az egyik ékszerüzlet kirakata előtt, szó szerint leesett az állat. A legolcsóbb karikagyűrű páros 87. 000Ft-ba került. A legdrágább 300. 000-be. Azt hiszem még mindig jobban járunk, ha összeszedjük az elfekvő hiányos, sérült, páratlan aranyékszereket a környezetünkből, és csináltatunk magunknak egy egyedi párost. Belevésetve valami számunkra kedves idézetet (de természetesen csak én vagyok ennyire csöpögős, hogy gravírozásra gondolok!).
Szüleim is azt javasolták, hogy gondolkodjunk hasonló tervekben. Az övükét négy éve csináltatták, és belekerült 50. 000 Ft-ba. Ez még is csak barátságosabb árkategória, meg kell hagyni.
Megnézegettük leendő lakásunkat.
Hogy egy kedves olvasóm kérdésére válaszoljak…. a lakást a nagymamám ajánlotta föl. Az ingatlan a nagynénje tulajdonában van, aki otthonba került. Mi pedig odaköltözhetünk, hogy a lakás kihasználva legyen, így mindenki jóljár. Igazából mi könnyebb helyzetben vagyunk. De csak nekünk is pár hónapja vált biztosá, hogy lesz helyünk. Addig csak sodródtunk.
Kitartást, mindenkit megtalál a megoldás. Csak higgy! Feltétel nélkül. Hidd el, hogy jóra fordulnak a dolgok. Én is így voltam. A megoldás pedig egy karnyújtásnyira volt 🙂
A színek fontossága
2009 október 3. | Szerző: Joyo
Indiai esküvői ruhák, esküvői smink, velejáró jellemzői, szín, 
viseletek, az indiai kultúra.
Nézd
meg, a gyönyörű, sugárzó menyasszonyokat, a smink fokozza a természetes
szépségüket. Többek között tökéletes esküvői smink kell ahhoz, hogy a
képek kifogástalan minőségben készüljenek rólad, a jó smink, szükséges
a hibátlan megjelenéshez az esküvődön.
A Jó sminknek maximálisan tartósnak kell lennie, hiszen egész nap ezt a sminket fogod viselni.
Kelet-indiai esküvői smink és a henna alkalmazása az indiai esküvőkön.
A menyasszonynak gyönyörű kell lennie, de nem eltúlzottnak. A
szeretet az, ami szép, és nem a smink. Az esküvőn úgy néz ki, mint egy
csillag, mint egy álom, arca áttetsző, puha és csillogó. Soha ne
felejtsük el, hogy rúzzsal és púderral az esküvő napján többször kell
restaurálni a sminkünket.
Egy nappal az esküvő előtt a menyasszony tenyérét és a lábát “hennával” díszítik. A mennyezetet virágok díszítik az esküvőre. Az esküvő napján a menyasszony és a vőlegény is felkeni a kurkumát a saját otthonukban.
A szemek mindig nagyon fontosak, mivel ezek tükrözik a lelket, a szemek Ezek az arc középpontjában állnak. Fehér és fekete sminket a legbiztonságosabb használni, amelyet szinte bárki tud használni.
Mindig összpontosítani kell a szájra.
Forrás: http://httpeskuvo.blog.hu/2009/09/12/eskuvo_indiaban_indiai_eskuvoi_smink_eskuvoi_ekszerek_otletek_tippek
Mi volna ha….
2009 október 3. | Szerző: Joyo
Szívesen volnék ilyen menyasszony, de valószínűleg furcsán nézne rám a papa, ha besétálnék a templomba. Bár, ha fehér anyagból varratnám…. talán nem volna olyan fúrcsa. Érdekes módon mindig is vonzódtam a keleti kultúrákhoz. Nem tudom kimondottan néphez kötni. Se indiai, se arab, se japán, se kínai…. egyszerűen keleti. Minél csillogóbb, minél színesebb, minél gazdagabb… bár ízléses keretek között. Mi volna, ha megtervezném az esküvői ruhámat? Amely egy kicsit keleties volna. Ostobaság? Tudsz olyan esküvőről, itt magyarországon, ahol más kultúrát kevertek bele? Vajon miként fogadta a násznép? Bár… az kit érdekel, ha a pár boldog, a vőlegény büszke, a menyasszony pedig ragyog? Megteszem! Megtervezem!
Tervezgetések
2009 október 3. | Szerző: Joyo
Tegnap este a csoportfoglalkozás után randevút beszéltünk meg a párommal. Rég esett már meg, hogy csak úgy kettesben elmentünk valahová, talán egy hónapja, 
mikor az évfordulónkat ünnepeltük. A Laktanya utcában találkoztunk, majd összeölelkezve indultunk el a kedvenc teázóm felé. Csupán fél órát tölthettünk ott, mert későn érkeztünk, de még ezt a kis időt is élveztem.
Hazafelé a Várkerületnek indultunk. Hűvös volt az idő, de ölelő karja melegített. Felnéztünk leendő otthonunk ablakaira, elmélázva azon, hogy milyen lesz a közös életünk. Minden ékszerüzletnél megálltunk, hogy szemügyre vegyük a jegygyűrűket. Gyönyörű példányokat láttunk. Bár az áruk horribilis volt. Miért kerül egy férfigyűrű 30. 000 Ft-ba? A női 25. 000 alatt nem állt meg. Vagy csupán rossz kirakatokban álmodoztunk? Nem tudom. Sokan mondták, hogy egy 40 fős esküvő, ruhával, templomi és polgári szertartással, éttermi vacsorával, virágdíszekkel nem áll meg egymillió forint alatt. Így nekünk is el kell kezdeni spórolni, nem fizethetnek mindent a szüleim. Ez egyértelmű. Párom édesanyja pedig a maga nyugdíjjából nem tudja átvállalni a költségek negyedét sem, nem, hogy a felét. Így, ha valóban emlékezetes, szépesküvőt szeretnénk, abba nekünk is raknunk kell. A virág díszítés nászajándék lesz, hála a szüleimnek, akik virágkötők. A többi már egészen más tészta 🙂
Folytatódik a tervezgetés, egy lépéssel már előrébb járunk
2010 január 4. | Szerző: Joyo
Visszatértünk a tervezgetéshez! Hamarosan szerzünk egy színpalettát és körbejárjuk az egész lakást, kipróbálva, hogy még is melyik szín emelné ki jobban a helyiségeket.
A konyhába kivi zöldet vagy tojássárgát, esetleg napsárgát tudnék elképzelni. A legjobb ötlet, amiben nagymamám is egyetért, aki egyelőre rendelkezi az ingatlannal, az volt, hogy az előszobát és a konyhát esetleg boltívesen összenyithatnánk. Mindez házilag is megoldható, nem kell hozzá szakember. Természetesen ez csupán terv. Talán a nagybátyámnak is tetszeni fog. Ha szépen ki van pofozva a lakás, később jobb áron adhatja ki. 🙂 És addig is, nekünk is kényelmes, hiszen így kapunk egy nagy konyhát egy étkezővel. A nagyszobába mindenképpen világos színeket szeretnék, talán napsárgát, vagy valami narancsos színt képzeltem el. Az ablakok elé narancsos organza, vagy más áttetsző anyagú függönyt tennék, mohazöld sötétítővel.
A mellékhelyiség valami nyugodt színt kapna, talán oda is sárga kerülne. Oda, és a fürdőszobába is valami világos árnyalatot gondoltam, hogy tágítsa a teret. Az egyetlen helyiség, amivel nem tudok mit kezdeni, az a hall. Kicsi és sötét, összekötő helyiség az előszoba és a nagyszoba között. És onnan nyílik az ajtó a vizesblokkba. Mindenképpen világos színekre van szükség, ez már biztos. A többit pedig dobja a gép.
A költözéssel összefűzve, kéz a kézben jár egy másik fogalom, ami ugyan nagyon régi, de napjainkban is szerves része két ember frigyre lépésének, összebútorozásának, közös életük megkezdésének, csupán immáron modernizálódott. Ez pedig nem más, mint a stafírung. Bizony, gondoljunk csak bele. Ha két ember összeköltözik, ott sok mindenre szükség van. Olyan alap dolgokra is, mint a konyhai felszerelés, fakanál, konyharuhák, edényzet, étkészlet, ágynemű, huzatok, törülközők, terítők, függönyök. Stafírung, más szóval kelengye. A családjaink már egy ideje gondoskodnak arról, hogy ne szenvedjünk hiányt semmiben. Legutóbb egy nagyon szép só és borsszórót kaptam leendő anyósomtól,
sógoroméktól pedig ehhez illő kávéskészletet kaptunk. Nagymamám gondoskodik az étkészletről, szüleim a poharakról és a bögrékről. Mi magunk pedig beszereztünk egy igazi majolika tálat, amiben remek húsokat lehet sütni. Továbbá egy retró levesfőző lábast és hajszárítót. Mindent szépen sorban meg tudunk venni, amire szükségünk van.
Tulajdonképpen az ember csak akkor tudja igazán, hogy mi kell egy háztartásba, amikor már elköltözött és szembesül az adott kellék hiányával.
Párom legkorábban májusra tervezi a költözést, de az még nagyon sok mindentől függ. Kezdve azzal, hogy miként kapok munkát. És mennyi pénzt tudok félretenni, hogy önállósuljak. Semmiképpen sem akarom, hogy a párom eltartson. A költözésben az is benne van, hogy anyagilag is önálló leszek. Az egy másik dolog, hogy a párommal közös kasszánk lesz, de az általam megkeresett pénz lesz, nem pedig a szüleim szponzorálnak. Azt hiszem akkor fogok igazán felnőni, ha saját keresetem lesz, saját számláim, saját elintézendő ügyeim. Saját rezsim. 🙂
Ez így viccesnek hangzik. Tudom, hogy nem csak a kifizetni való csekkektől válok felnőtté. De sokan azt mondják, hogy mindez a felnőtté válás velejárója. Kellemes, vagy kellemetlen, de felelősséget kell vállalnunk minden tettünkért, minden cselekedetünkért. Az más kérdés…. Vajon készen állok minderre? Nem tudnám előre megmondani. Reszketek ugyan úgy az izgalomtól és várakozástól, mint a félelemtől, hogy vajon működik-e majd mindez. De akárhogy is mérlegelek, folyton folyvást az IGEN felé billen a mérleg serpenyője.
Oldal ajánlása emailben
X