Tervezgetések

2009 október 3. | Szerző: Joyo |

 Tegnap este a csoportfoglalkozás után randevút beszéltünk meg a párommal. Rég esett már meg, hogy csak úgy kettesben elmentünk valahová, talán egy hónapja, mikor az évfordulónkat ünnepeltük. A Laktanya utcában találkoztunk, majd összeölelkezve indultunk el a kedvenc teázóm felé. Csupán fél órát tölthettünk ott, mert későn érkeztünk, de még ezt a kis időt is élveztem.

Hazafelé a Várkerületnek indultunk. Hűvös volt az idő, de ölelő karja melegített. Felnéztünk leendő otthonunk ablakaira, elmélázva azon, hogy milyen lesz a közös életünk. Minden ékszerüzletnél megálltunk, hogy szemügyre vegyük a jegygyűrűket. Gyönyörű példányokat láttunk. Bár az áruk horribilis volt. Miért kerül egy férfigyűrű 30. 000 Ft-ba? A női 25. 000 alatt nem állt meg. Vagy csupán rossz kirakatokban álmodoztunk? Nem tudom. Sokan mondták, hogy egy 40 fős esküvő, ruhával, templomi és polgári szertartással, éttermi vacsorával, virágdíszekkel nem áll meg egymillió forint alatt. Így nekünk is el kell kezdeni spórolni, nem fizethetnek mindent a szüleim. Ez egyértelmű. Párom édesanyja pedig a maga nyugdíjjából nem tudja átvállalni a költségek negyedét sem, nem, hogy a felét. Így, ha valóban emlékezetes, szépesküvőt szeretnénk, abba nekünk is raknunk kell. A virág díszítés nászajándék lesz, hála a szüleimnek, akik virágkötők. A többi már egészen más tészta 🙂