Ennek a virtuális naplónak a lapjain nem csupán az én történeteim kapnak helyet.
Amióta megkérték a kezemet, egyszer sem éreztem azt, hogy viszakoznék. Sőt! Sokkal inkább mélyült a párom iránt érzett szerelmem. Akár hányszor felhúzom a tőle kapott karikagyűrűt, melegség önti el a szívemet. De azt hiszem, hogy ezzel mindenki így van, aki hasonló cipőben jár, mint jómagam.
Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy leírhassam a házasságig vezető utata. Ez térmészetesen nem azt jelenti, hogy hanyagolom a naplómat, valószínűleg ezeket a bejegyzéseket ott is publikálni fogom, de így legalább szépen össze lesz szedve egy csokorba, s a későbbiekben jó lesz visszaolvasni férjes asszonyként, hogy miként jutottam el eddig.
Nagy erőkkel tervezzük a költözést. A lakás megvan, csak alaposan ki kell festeni és takarítani. Egyszóval a saját képünkre formálni új otthonunkat. Jó érzés tölt el, ha arra gondolok, nemsokára azzal a férfival fogok élni, akit mindennél jobban szeretek a világon. Nektek is azt kívánom, hogy találjátok meg az életben a párotokat, azt, akivel tökéletesen összepasszoltok, aki úgy szeret benneteket, ahogy vagytok. Minden apró rigojátokkal, bogaratokkal, hülyeségetekkel, szeszélyetekkel együtt. Annál nagyobb áldás nem létezhet, mint, amikor olyan társat találsz,aki úgy szeret, ahogy vagy!